Hort, Közélet

Hort megemlékezés

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Arold Péter

Talán a szocialista, vagy kommunista rendszer –  tán nem is tudom melyik  – legnagyobb emberellenes hibái közt ott volt  a kitelepítés is, amikor ezreket, tízezreket szakítottak el lakóhelyüktől, életterüktől, csak mert mást gondoltak, mint amire kényszeríteni akarták őket.

Ilyenkor az egész ország azokra a kitelepített családokra emlékezik, akiket akaratuk ellenére egy másik közegbe kergették. Szerencsére ezen közegek szinte mindegyike befogadó volt és segítségére sietett az életüktől és mindennapjaiktól megfosztott embereknek. Ez így volt Horton is.

Február 25-én az egész ország a diktatúrák, azon belül is a kommunista elnyomás áldozataira emlékezik. Az elmúlt években Horton is így volt.

A település akkor azokra a tízezrekre emlékezett, akiket elválasztottak családjaiktól, megfosztottak mindenüktől, azokra, akiket kényszermunkatáborba, vagy gonosz vádakkal illetve halálba küldtek.

Az előző években a megemlékezésen a kitelepítettek maguk szólaltak meg a tiszteletükre állított kopjafánál. Könnyezve meséltek azokról az időkről, amikor mindenüket elvették és másokhoz kényszerültek lakni. A települést nem hagyhatták el semmilyen indokkal, akkor sem, ha megbetegedtek és kórházba kellett menniük. Hort díszpolgára, Eszterházy Péter és szülei is érintettjei voltak a történteknek.

,,Egész nap nyúzott. Hol bokámat rúgta
s ordított, hol dühödten nógatott.
Vadul gyűlöl. Pedig pontosan tudja,
hogy ártatlan vagyok.”
/Faludy György: Kihallgatás

Hort 2020 február 25.

Érdekel minket az ön véleménye is

Hozzászólás lezárva