Négyévesen a felületes szemlélő meg lehetett győződve arról, hogy tudok olvasni, hiszen pörgetve a diavetítőn a meséket, szó szerint mondtam el a képek alá írt szöveget.
Persze, hogy kívülről mondtam, annyiszor olvasták fel nekem, hogy megtanultam. Olvasni csak ötévesen tanultam meg, folyékonyan, szótagolni meg csak már az iskolában. De a diafilmekhez egész gyerekkoromban kötődtem, majdnem minden ifjúsági regény megvolt diafilmen is, és még felsőben is hasznukat láttam a filmeknek, az olvasónaplóim nagy részét csak a képek alatti szövegekből másoltam ki.
Az oktatás ügyével is foglalkozó (?) miniszter mintegy négy évvel idősebb nálam, az ő gyerekkora még belelóghatott a CinemaScope végnapjaiba, de a diavetítő is már masszívan megvethette a lábát akkoriban. Nem csoda hát, hogy ragaszkodik a diákhoz, ha már a diákokhoz nem is.
Minilapszemle
HVG
Pintér diavetítést rendezett a neki szóló csúnya üzenetekből.
Végre összekapcsolódhatott múltjának két szegmense, a diavetítés még abból az időszakból, amikor a csúnya szavakat még nem is érthette, a csúnyaságot meg rendőrként ismerhette meg, akár a bűnözőktől, akár a kollégáitól.
A szövegértelmezés valahogy kimaradt.
Közben eszembe jutott a régi vicc, a briteknél azért vannak párban a járőrök, mert az egyik ír, a másik skót, nálunk meg azért, mert az egyik ír, a másik olvas, és azért nincsenek hárman, mert aki számolni is tud, az nem megy rendőrnek.
Erre most – beleolvasva a cikkbe – látom, az egyik diakockán van egy statisztika, egy bizonyos szöveg harminchat mondatában tíz trágár szót találtak.
Mondom, szövegértelmezés.
Megjegyzés: A takarítók is csúnyán beszélhettek, amikor spiritusszal próbálták ledörzsölni a monitorról a filctollal rávésett pipákat a csúnya szavak összeszámlálását követően. Megjegyzés vége.
Az, hogy mitől számít egy szó trágárnak, az kor- és közösségfüggő.
Például a „baszni” szó a közönséges „gyakni” szó szalonképes változataként került használatba annakidején, aztán lett később trágárrá, mára ismét a szalonképesség határát feszegeti.
Aztán másképpen értékelik a szavakat egy kocsmában, mint egy tánc- és illemtanórán. Ez utóbbiról tessék érdeklődni korombéli rokonoknál.
De maradjunk a szövegértelmezésnél!
Annál trágárabb és sértőbb mondatot nehéz találni, hogy „ezek az önök diákjai”!
Nem, bazmeg (pipa), ezek azok a diákok, akik már most átlátnak rajtatok, az ő agyukat még nem volt időtök kimosni, akik tudnának úgy is beszélni, hogy szavaik közt egy trágár sem akad, de már azt is tudják, hogy abból egy szót se értenétek. A trágár szavak mindössze kulcsok, segítenek eljutni a bezárkózott agyakig, bár látjuk, a mondatok többi része mégis leszakadt róluk.
Tessék mondani, szalonképes az a mondat, amelyik – ugyan irodalmi módon van megfogalmazva, de – azt tartalmazza, hogy 10%? Vagy azt, hogy a saját fizetésetekkel ellentétben a tanárokéra Brüsszelből várnak?
Én már tényleg szégyellem magam, hogy néhány évig rendőr is voltam. Nem a szokásos sztereotípiák miatt, hanem azért, mert egy időben ezzel az arrogáns, cinikus, gátlástalan emberrel.
- Angolozz.hu
- Házikedvenceink veszélyben?
- Temetkezés Hatvan
- Elhunyt Tordy Géza
- Önkormányzati válaszok lakhatási nehézségekre
Hát én ehhez hozzászólok!