(Végre beköszöntött a tavasz, ami azt jelenti, hogy a nap pont olyan szögben tűz be az ablakokon, hogy a lakás fényárban fürdik. Ilyenkor Cici, akárcsak egy napraforgó, követi a nap járását. Lefekszik napozni a szőnyeg egy adott pontján, és ahogy a fénynyaláb kúszik felfelé, ő rendíthetetlenül követi. Még a szemét se nyitja ki, amikor feljebb kapaszkodik. Ahhoz képest, hogy ennyire lusta, nem igazán értem, hogyan is tudja megőrizni ezt az irigylésre méltó alakját. Egyébként csak én gondolom, hogy irigylésre méltó, mert a barátaim szerint egyszerűen girhes, de ez olyan csúnya szó, hogy inkább egyezzünk ki a modellalkatú kifejezésben.)
Az előző néhány hétben az egészséges táplálkozásról volt szó, ami persze egy nagyon hatásos eszköz, hogy megelőzzük a leggyakoribb betegségeket, így például a daganatokat, cukorbetegséget vagy magas vérnyomást, de önmagában nem elég. Mert a legegészségesebb diéta sem ér túl sokat, ha nem társul hozzá megfelelő mennyiségű mozgás. És ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Hetente legalább 150 percet kellene mozogni. Nem kell túlzásba vinni, elég a közepes intenzitású mozgás. Hogy ezalatt mégis mit értek? Ha edzés közben fenn tudunk tartani egy párbeszédet, az közepesnek minősül. Persze maga a párbeszéd ne legyen túl terjengős, tehát ha az edzés alatt még jut erőnk arra, hogy kibeszéljük valamennyi munkatársunkat, azok párját, rokonait és barátait is, akkor talán eljött az idő befogni a szánkat, és magasabbra emelni azokat a lábakat.
De miért is jó a mozgás? Először is edzi a szívet, hisz akárhányszor felgyorsítjuk a pulzusunkat, a szívizom dolgozni kezd. Másrészt a mozgás mérsékli a vérben előforduló zsírok mennyiségét is, ráadásul csökkenti a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét is. És ne felejtsük el, hogy hosszú távon nemcsak jobb kedvünk lesz tőle, hanem energikusabbak is leszünk. Ez talán ellentmondásnak tűnhet, pedig nem az. És ezt tapasztalatból mondom. Régen rettentő lusta voltam, de amióta mozgom, szimplán csak lusta.
Mozogni jó, mozogni szórakoztató. Hogyne. Azt nem vonom kétségbe, hogy vannak olyanok, akiknek ez örömöt okoz, de én biztosan nem tartozok közéjük. A hátam közepére se kívánom a testmozgást. Mégis ki szeret izzadni, fuldokolni és szenvedni? Mindazonáltal töretlenül űzöm az ipart, mert semmi sem ér fel azzal a nyugodtsággal és elégedettséggel, ami azután uralkodik el rajtam, hogy letudva az edzést kilépek a zuhanyzó alól. A lelkiismeretem elcsitul, és baromi elégedett vagyok magammal amiatt, hogy ma is tettem valamit az egészségemért.
Pongor Vince
Forrás: glamouronline.hu
Hát én ehhez hozzászólok!