Bukta Imre legfrissebb munkáiból és korábbi fontos műveiből is válogat a Kieselbach Galéria Nálunk, vidéken címmel péntektől látható kiállítása.
Bukta Imre az egyik legnagyobb kortárs magyar festő – hangsúlyozta a tárlat csütörtöki megnyitóját megelőző sajtóbeszélgetésen a galéria alapítója, Kieselbach Tamás, hozzátéve: Bukta képes az őt körülvevő magyar valóságból építkezve érzékeny, hiteles és világszínvonalú munkákat alkotni.
Mint megjegyezte, az utóbbi idők legátfogóbb Bukta Imre-tárlata – melyhez album is megjelent – az egész életművet áttekinti a kezdetektől a művész legújabb munkáiig.
Bukta Imre a Lévai Balázzsal folytatott pódiumbeszélgetés során felidézte, hogy egy Heves megyei kistelepülésen, Mezőszemerén nőtt fel, majd a szentendrei évek után vissza is költözött szülőfalujába.
„Rájöttem, hogy máshol levegőtlen vagyok, és csak ott találom meg a motívumvilágomat” – emlékezett.
Bukta Imre fiatalon hiába jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, az első rostán „kiszórták”, ezért saját maga keresett magának mestereket – például Bernáth(y) Sándort – és képezte magát könyvekből, míg ki nem alakította műfajilag rendkívül változatos saját világát.
Mint a művész hangsúlyozta, a romantikus vidékábrázolástól mindig viszolygott, mert fontosnak tartja, hogy a nagyvárosban is megmutassa a vidék Magyarországának különböző arcait: soha nem ítélkezni akar, szinte minden munka mögött van egy-egy személyes történet.
Bukta Imre sok műfajban alkot, nemcsak vászonra, hanem többek között installációkat, objekteket, kollázsokat, videókat is készít, de rendszeresen részt vesz performance-jellegű akciókban is.
Gyakran egy-egy képen belül is többféle technikát használ. „Simán beépítek egy videóművet mondjuk egy festménybe” – fogalmazott.
A több mint száz festményt, grafikát, fotográfiát és egyéb műfajú Bukta Imre-művet felvonultató kiállítás február 16-ig látható a Kieselbach Galériában.
Bukta Imre korunk egyik legelismertebb kortárs képzőművésze, aki Budapesttől 130 kilométerre, keletre, Heves megye déli határán fekvő Mezőszemerén él, fest, dolgozik, és nagyon úgy tűnik, nemcsak fizikailag találta meg ott a helyét, hanem spirituálisan is. A mai magyar vidék nem éppen festői világ, közel hajolva hozzá semmi nem látszik például a Budapestről elképzelt falusi kurzusromantika idilljéből, viszont annál több Bukta személyes hitelességéből – ő ismeri és szereti is ezt a nem éppen festői világot.
Jerger Krisztina művészettörténész – a kötetbe írók egyike – egy korábbi kiállítás megnyitójában utalt arra, hogy ha ma nem valóságshow-k léptek volna a társadalom leíró szociológia helyére, talán Bukta Imre sem festő, hanem szociológus lenne. Nyelvezete a festményektől a legkorszerűbb technikákig terjed, mindezeket egy cél érdekében alkalmazza, Mezőszemerére pedig úgy tekint, mint egy vizuális univerzumra, aminek kifogyhatatlan motívumait úgy jeleníti meg, hogy a világ legrangosabb kiállítótermeiben is értik.
A most nyíló retrospektív kiállítás az utóbbi idők legátfogóbb Bukta tárlata, ahol átfogó képet kaphatunk Bukta Imre primer környezetére és emlékeire épülő, egyszerre karakteres, mégis melankolikusan lírai világról. A Kieselbach Galéria termeiben és a vele egy időben megjelenő könyvben korai műveket ugyanúgy láthatunk, mint újakat, a kisebb és nagyobb termek lehetővé teszik, hogy megmutathassuk azt a sokszínű és gazdag változatosságot, ami Bukta Imre világát jellemzi.
NYITVATARTÁS: 2019.01.24-2019.02.16
hétfőtől-péntekig 10-18 óra között
szombaton 10-13 óra között
Hát én ehhez hozzászólok!